Jeromos atya a szentmisében Jézus evangéliumban elhangzó kérdésre („Hát ti, kinek tartotok engem?”) arról beszélt, hogy számunkra ki lehet Jézus.

A szentmise után, mivel az esztergomi ferences gimnázium magyar nyelv és irodalom tanára, rendhagyó irodalom órát tartott számunkra. Egyik gondolata, hogy sokszor az igazán vallásos versek azok, amik látszólag talán nem is vallásosak. Egyik példa erre Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén című verse:

valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon

valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot

vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon

valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem


Érdemes a verset úgy is elolvasni, hogy a költő a „fák hegye” alatt az Olajfák hegyére gondolt…