Plébániánk is képviselte magát/részt vett Kaposváron az október 25-én Határtalan öröm – Fogyatékossággal élő testvérekkel a szinodális úton címmel rendezett ünnepi konferencián.

Egy résztvevő beszámolója:

Egy imacsoport társamnak áradoztam arról, milyen felemelő volt ezen a rendezvényen jelen lenni. Azt mondta, milyen jó, hogy Te így élted meg, engem lehet, hogy nyomasztott volna.

 Templomunkban a püspök atya által tartott szentmisén értesültem erről az alkalomról. ”Plébánosi ajánlással” regisztráltam magam vendégként. Néhány hét múlva a karitász csoportom tagjai segítőként jelentkeztek a szinódusra. Plébánosunk is részt vett ezen az alkalmon.

A szinódus szó egyházi közgyűlést, tanácskozást jelent.

Már hallottam Futó Károly atyáról, Futó Karcsi bácsiról. Most lenne száz éves. Azt azonban nem tudtam, hogy a szegények lelkipásztora volt, különösen a hallássérülteké és a siketeké.

Az ő életéről hallottunk először előadást. Nagyon meglepett, hogy nemcsak jeltolmácsolást láthattunk, hanem az előadó szavait „magyar nyelvű” tolmácsolásban is kísérhettük, hiszen az előadó maga is hallássérült. Sőt a kivetítőn még olvashattuk is.

 Leginkább a második előadó fogott meg. Egy tudós szerzetesnő egy gondozottjával állt a mikrofon előtt. A halmozottan fogyatékos lányt jézusi szeretettel ölelte magához egész előadása alatt. Ezt a képet sokáig fogom őrizni magamban.

Fakultatív programokon vehettünk részt. Én a lélekben való kiscsoportos beszélgetést választottam. Kicsit kakukktojásnak éreztem magam 5 siket társam mellett, akiknek jeltolmácsra volt szüksége. De a végén rájöttem, ez a Szentlélek műve volt, mert most először nyílt alkalmam az életükről, sorsukról közvetlenül tapasztalatot szerezni. Bár érezhető volt a siketek és implantáltak eltérő álláspontja, de mintha itt is lehetőség nyílt volna a megbékélést hirdetni.

Nagyon megérintett a székesfehérvári értelmi sérültekből álló csoport produkciója. Példás fegyelemmel, csodálatos összhangban énekeltek, SZAVALTAK! Fantasztikus, látványos koreográfiát mutattak be fehér kendőkkel! Boldog voltam, milyen tartalmas életet élnek ők.

A nap csúcspontja a szentmise volt. Elsősorban pedig azért, mert a szolgálattevők közt a siketek, a vakok, az értelmileg sérültek is jelen lehettek. Erdő Péter szeretettek fogott kezet azzal a Down-szindrómás lánnyal, aki az oltárhoz vitte a felajánláshoz az adományokat.

Így tényleg határtalan örömmel a szívemben tértem haza!          Jézusom, köszönöm, hogy meghívtál erre a programra!

Az egyházmegye beszámolója itt olvasható:

A sebezhetőség az ember lényegi része – A fogyatékossággal élőket állították középpontba Kaposváron

„Ők az egyház kincsei” – szinodális nap Kaposváron, fogyatékossággal élő testvérekkel