Értéktelen vagy, nincs rád szükség,
névtelenül fogsz elsüllyedni, a temetésedre
talán még eljön pár ember, aztán elfelejtenek,
mondja a Vádló.

Még sejtnyi se voltál, Isten már szeretett,
fontos vagy neki, örökké veled akar maradni,
csak nyiss neki ajtót, mert rád törni nem fogja,
mondja a Pártfogó.
Csak magadra számíthatsz, senki másra,
mindenki kihasznál vagy átver vagy elhagy,
ne törődj a többiekkel, az emberek gonoszok,
mondja a Vádló.
A szeretet nehéz, sok energiát kell belefektetni,
de hosszútávon megéri, társas lény vagy,
minden ember végtelen belső utazás,
mondja a Pártfogó.
Csak az élmény számít, egyél-igyál, utazz, vásárolj,
ami a tiéd, azt ne engedd át senkinek, gyűjts tartalékot,
élvezd ki, amid van, az utolsó fillérig, hadd irigykedjenek,
mondja a Vádló.
A Teremtő azért ad élményt, hogy élj vele,
keresd a tiszta örömöket, lásd meg tükrükben őt,
a világ tele van neked szánt szerelmes jelekkel,
mondja a Pártfogó.
A hit illúzió, nem bizonyítható, a gyengék menedéke,
a szánalmas lelkeké, akik nem elég szépek, erősek,
és valami mennyei Apuci szoknyájába kapaszkodnának,
mondja a Vádló.
A hit élet és béke és öröm, sok-sok bizonyíték is szól
mellette, de azok alapján nagyon kevesen térnek meg,
nem érint mélyen az egész, amíg a szívedet át nem adod,
mondja a Pártfogó.
Az életed unalmas, teljesen üres, láss neki,
állj saját lábadra, habzsolj minél több gyönyört,
mert különben elnyel a középszerűség,
mondja a Vádló.
Lassíts és halkítsd le a világot, ne zajongjon a füledbe,
lépj egyre beljebb a csöndbe, fogd az Írást, és egyre
jobban hallod majd a hangját annak, aki végtelenül szeret,
mondja a Pártfogó.

(MIÉRT ENGEDI ISTEN? című kötetből)