Virágvasárnap előtti napon -hagyományteremtő szándékkal is- a ministránsokkal (és néhány családtagjukkal) kirándulni indultunk.

 Első állomásunk Veszprém volt, ahol a felújított Szent Mihály-székesegyházat tekintettük meg. Mivel a tervezettnél korábban érkeztünk, volt időnk bőven a várban körülnézni, illetve a Kálvária-dombra is felsétálhattunk. A székesegyházban csatlakozhattunk egy „potya-idegenvezetéshez”, majd belehallgathattunk az énekkar próbájába, akik a másnapi szentmisére gyakoroltak, és megnézhettük Boldog Gizella királyné karereklyéjét is.

Némi kávé- és sütiszünet után a Szent Margit-templomba mentünk, ahol az altemplomban Szemes József apát úr, egykori balatonkeresztúri plébános nyugszik. A magunkkal hozott koszorúval, közös imádsággal, apát úr kedves személyiségét felidéző emlékező gondolatokkal leróttuk kegyeletünket végső nyughelyénél.

Következő állomásunknál, a Hittudományi Főiskolánál (volt szeminárium) megcsodáltuk a környezetet, ahol valamikor a kispapok tanultak, és megnéztük a kápolnát is.

Innét Tihany felé vettük az irányt. Útközben megebédeltünk, majd Sámuel testvér jóvoltából nemcsak az apátsági templomot ismerhettük meg, hanem bepillantást nyerhettünk a tihanyi bencések életébe is. A templom bemutatása során ministránsaink (és a kísérők is) jól vizsgáztak hittanos ismeretekből. J Nagy szerencsénk volt, mert az egész templom fényárban úszott; mivel a másnapi ünnepi szentmisét a Duna TV innen közvetítette, az előkészületek miatti profi reflektoroknak köszönhetően sokkal több mindent láthattunk, mint amit a templom „saját világítása” által láthattunk volna. Itt is csodálattal hallgathattuk egy darabig az énekkart, mert éppen a másnapi Passióra próbáltak. A korai zárás miatt maradt időnk arra, hogy egy fagylalt mellett gyönyörködjünk a panorámában, illetve a gyerekek egy játszóteret is felfedeztek.

Utolsó állomásukon, Balatonfüreden részt vehettünk a „piros templom” szentmiséjén, ahol ministránsaink együtt szolgálhattak a helyi ministránsokkal Dr. Fodor János atya vezetésével. A szentmise után János atyával beszélgethettünk frissítő üdítő és sütemény mellett, majd indultunk haza.

Nem zsúfolt, mégis tartalmas napot tudhatunk magunk mögött. A rengeteg élmény mellett Isten jelenléte is érezhető volt, így a kirándulásunk zarándoklattá alakulhatott! Hála legyen Istennek ezért a napért!