A magyar kultúra napját 1989. január 22-e óta ünnepeljük, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc1823-ban ezen a napon tisztázta le Szatmárcsekén nemzeti imánk, a Himnusz kéziratát. E napra emlékezvén honlapunkon magyar költők verseit osztjuk meg, illetve magyarságunk előtt tisztelgő zenei anyagot szólaltatunk meg.

Parainesis Kölcsey Kálmánhoz (részlet)
Az emberiség sorsnak enged; de nem mint rabszolga. Mindenkinek lehet szabad akaratra felemelkedni. Földből egyéb nem jöhet ki, mint amit a természet belé alkotott. Kebledben és fejedben ezerféle erő szendereg, mit felkölteni, s kifejteni és alakítani tenni dolgod. Ugyanazon személy teheti magát jóvá vagy gonosszá, bölccsé vagy esztelenné, indulat és körülmény rabjává vagy urává; s ez az, ami az emberben szabadakaratnak mondatik. Isten teremtett, s azt ember nem teheti; de a teremtés által letett anyagnak alakot adni, vagy azt alakról alakra változtatni magában és magán kívül: ez az emberiség hatalmi és szabadsági nagy köre.

Reményik Sándor: Köt a rög 

Aki messzevágyik,
Csak hazáig ér el,
Ha nem selyemszállal:
Köt a rög kötéllel,
Koporsókötéllel.

Aki pártos szívvel
Önszívére lázad,
Földalatt lel végül
Ősi hazát, házat,
Nyugodalmas házat.

Aki tépegeti
Mint egy nyűgöt, átkot,
Szívében hordozza
Az a magyarságot,
Igaz magyarságot.

Akinek magyarul 
Muzsikál a vére, 
E bús szerelemtől 
Nincsen menekvése, 
Sehol menekvése.

Majd ha a sírodon 
Friss tavaszi hajtás 
Nő – Te is belátod: 
Így van ez jól, pajtás, 
Így van ez jól, pajtás.