Szent József napján szentmise keretében ünnepli a Katolikus Egyház az Apák Napját, amellyel az apai hivatást és felelősségtudatot szeretné erősíteni a férfiakban.

Szent Józsefnek Isten akaratából a földi családtól a szent család eszményéig kellett eljutnia, hogy az emberré lett Második Isteni Személynek Gondviselője legyen. Nekünk is teljes odaadással kell figyelünk Isten hozzánk intézett szavára. Rá kell ébrednünk, hogy Isten mit vár tőlünk: önmagunkon is túlhaladó szeretetet, hűséget, igazságot, amely megtart a keresztény értékek mellett. Isten mindig új életet akar adni nekünk, fontos, hogy ezt az újat készek legyünk befogadni és aszerint élni. Ha a szentek életének példáját nézzük, észrevehetjük, hogyan ad a Mennyei Atya új értelmet életünknek, vezet minket új célok felé.

A vasárnapi szentmisében mi is megemlékeztünk az édesapákról. Egy verses összeállítás után a jelen lévő édesapák külön áldásban részesültek.

Reményik Sándor: József, az ács, az Istennel beszél

Magasságos,
Te tudod: nehéz ez az apaság,
Amit az én szegény vállamra tettél.
Apja volnék, – és mégsem az vagyok.
Ez a gyermek… ha szemébe tekintek,
Benne ragyognak nap, hold, csillagok.
Anyja szemei s a Te szemeid,
Istenem, a Te szemeid azok.
Gyönyörűséges és szörnyű szemek,
Oly ismerősek, s oly idegenek…
Ez az ács-műhely… ezek a forgácsok…
Mit tehettem érte?… mit tehetek?
Én tanítottam fogni a szerszámot,
Mégis rá fogják majd a kalapácsot.
Úgy félek: mi lesz?
Most is ki tudja, merre kóborog,
Tekintetétől tüzet fog a műhely,
Tüzet a világ, s egyszer ellobog.
Ó, jó volt véle Egyiptomba futni
S azután is óvni a lépteit,
Fel a templomig, Jeruzsálemig,
Míg egyszer elmaradt…
Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja
Borzolta szürkülő szakállamat,
Ezüst nyomot hagyott már akkor is,
Komoly nyomot parányi rózsaujja.
S most olyan más az útja…
Vezetném és Ő vezet engemet.
Csak azt tudom, a Te utadon jár,
Magasságos,
De ki tudja a Te ösvényedet?
Te vagy az atyja, – én senki vagyok,
Az Evangéliumban hallgatok,
S hallgat rólam az Evangélium.